Hitvallásom

Ezerszer hallhattátok a médiában, barátoktól, szakemberektől, hogy sosincs késő elkezdeni. Igen, ezzel én is egyetértek. Ennek ellenére hiszem, hogy elkezdeni viszont csak egyszer kell (minél korábban), nem pedig szezononként. Aki ismer az tudja, hogy az elmúlt néhány évben történtek olyan események magánéleti válságtól kezdve egészségügyi problémákig, amik tökéletes indokok lehettek volna arra, hogyan és miért NEM mozgok vagy eszem úgy, ahogyan kellene.

Én mégsem adtam fel, nem voltam hajlandó lemondani a magammal szembeni igényességről. Mert valljuk be ez erről is szól. Nem esztétikai szempontból, hanem arról, hogy a testem megérdemli ezt a törődést. Hiszem, hogy aki eljut hozzám, az már felismerte, hogy nem megy egyedül, hogy kell egy szakértő, kell egy ember aki segít, támogat. Azt gondolom az elmúlt években sok embert támogattam, volt akit napi szinten, akár az esti üzenetváltásig, hogy mit hogyan egyen, mit ne csináljon. Bevallom rengeteg energiába telt.

Mindaddig szívesen teszem, ameddig értő fülekre találok. A legfontosabb lecke az, hogy ez nem egy szükséges rossz. Ez az út az életmódváltáshoz, hogy ez ne nehézség legyen, hanem életforma. Az edzés ne kötelező legyen, hanem örömforrás. Aki ezeken átmegy az egy ponton túl nem fogja érteni azokat, akik ezt nem így teszik illetve korábbi önmagát… igen ilyen ez. Változunk. Fejlődünk. Ez visz előre. Nőként, Férfiként, Emberként…