Hitvallásom

Ezerszer hallhattátok a médiában, barátoktól, szakemberektől, hogy sosincs késő elkezdeni. Igen, ezzel én is egyetértek. Ennek ellenére hiszem, hogy elkezdeni viszont csak egyszer kell (minél korábban), nem pedig szezononként. Aki ismer az tudja, hogy az elmúlt néhány évben történtek olyan események magánéleti válságtól kezdve egészségügyi problémákig, amik tökéletes indokok lehettek volna arra, hogyan és miért NEM mozgok vagy eszem úgy, ahogyan kellene.

Én mégsem adtam fel, nem voltam hajlandó lemondani a magammal szembeni igényességről. Mert valljuk be ez erről is szól. Nem esztétikai szempontból, hanem arról, hogy a testem megérdemli ezt a törődést. Hiszem, hogy aki eljut hozzám, az már felismerte, hogy nem megy egyedül, hogy kell egy szakértő, kell egy ember aki segít, támogat. Azt gondolom az elmúlt években sok embert támogattam, volt akit napi szinten, akár az esti üzenetváltásig.. Bevallom rengeteg energiába telt.

Mindaddig szívesen teszem, ameddig értő fülekre találok. A legfontosabb lecke az, hogy ez nem egy szükséges rossz. Ez az út az életmódváltáshoz, hogy ez ne nehézség legyen, hanem életforma. Az edzés ne kötelező legyen, hanem örömforrás. Aki ezeken átmegy az egy ponton túl nem fogja érteni azokat, akik ezt nem így teszik illetve korábbi önmagát… igen ilyen ez. Változunk. Fejlődünk. Ez visz előre. Nőként, Férfiként, Emberként…


Hazudnék ha azt mondanám, hogy az, amivel jelenleg foglalkozom, mindig az életem szerves része volt. Tinédzser koromban ugyan leigazolt kézilabda versenyző voltam, de azt nem mondanám, hogy az én sportom lett volna, nem éreztem azt, hogy kiteljesedek benne. Csináltam, mert annak idején nem volt más lehetőség nagyon, illetve “menő” is volt. Ezzel egy időben édesapám hobbija a kártyázás volt. Ő hobbinak mondta, mi azonban tudtuk, hogy elkapta a játékgépek szenvedélye és a nyereményekből csokival tért haza. Azzal az táblás csokival, ami ilyen apró kockákból áll (még ma is kapható), az epres és a kókuszos volt a mindenem. A csoki evészetem addig fajult, hogy az üres dobozokból piramist építettem és azok díszelegtek a szekrényem tetején. Ezután nem kérdés, hogy már akkor eszméltem fel 17 éves koromra, amikor már tetemes túlsúly volt rajtam. Aztán egy szerencsétlen nyári, balatoni röplabdázás következtében magam alá fordult a lábam, elszakadt a kereszt- és oldalszalagom is. A  keresztszalagomat pótolták, oldalszalagom viszont azóta sincsen. Azt hiszem ez itt egy meghatározó pontja volt akkori életemnek. A sűrű gyógytornának és utána Bíró Ica torna kazettájának illetve zöldséges páromnak köszönhetően (aki finomabbnál finomabb salátákkal kedveskedett nekem) elkezdtek lefele szaladni a kilók. Igazán közeli barátom lett a még ma is kapható “sós” keksz, meggyes joghurttal. A rehabilitáció után rákaptam már a komolyabb edzésekre, eljártam a barátnőm edzésére, aki bátorított, hogy vágjak bele az edzősködésbe, mert szerinte nagyon nekem való lenne. Tulajdonképpen igaza is lett, mert nagyon otthonosan éreztem magam a termi világban, egy teljesen más énem mutatkozik meg még a mai napig abban a közegben. A sport suli elvégzése után, az irodai munka mellett (közgazdász vagyok) délután és esténként edzéseket tartottam. Miután nagyon sokan látták az átalakulásomat, hozzám fordultak segítségért, hátha tudok segíteni az áhított alak elérésben.

Aztán elérkezett a 2016-os év, nagyon stresszes időszak volt, párkapcsolati válság, új vállalkozás beindítása, endometriózis műtétek illetve a petefészek daganat diagnosztizálása. Először azt mondtam volna, hogy elindultam egy lejtőn, aztán elgondolkodtam, az lehet inkább az emelkedő alja volt? ...

Az életmódváltás útján hiszem, hogy a testünk megérdemli a gondoskodást, és szakértő támogatásra van szükségünk. 13 éves tréneri tapasztalatom alapján segítek azoknak, akik hasonló utat járnak be. Az egészséges életmód számomra nem csupán testmozgást és helyes táplálkozást jelent, hanem a teljes egészségi állapot figyelembevételét is. A változások és fejlődés mindannyiunk számára elérhetőek, ezt a pozitív irányt követem mind a tréneri tevékenységem, mind a személyes fejlődésem terén.


Köszönöm, hogy itt vagy és elolvastad!


Szabados Emese